Nyárády Erazmus Gyula (1881. április 7., Nyárádtő - 1966. június 10., Budapest) elismert természettudós, európai szaktekintély. Az elemi osztályokat a kolozsi elemi iskolában végezte. A középiskola alsó osztályait Marosvásárhelyen, majd tanulmányait a kolozsvári Tanítóképző Intézetben folytatta, ahol jó bizonyítványa alapján tandíjmentességet élvezett. Itt a család anyagi gondjai miatt szolgadiákká szegődött a bentlakásban. A tanítóképző elvégzése után, kutatói szenvedélyének megfelelően, a budapesti Tanárképző Intézet természetrajz-földrajz szakára iratkozott be. Kitűnő középiskolai tanulmányi eredményei alapján ösztöndíjban részesült, amely teljes ellátást biztosított a számára. A főiskolán is feltűnt nagy szorgalmával, kiváló vizsgaeredményeivel, megfigyelő képességével, amiről különösen a tanulmányi kirándulásokon, egy-egy vidék sajátos növényzetének feldolgozása során bizonyságot tett. A Tátra hegység, valamint a dalmát tengerpart kevésbé ismert növényzetéről még mint kezdő tanár közölte folyóiratokban első botanikai tanulmányait. A botanikusok tehát korán felfigyeltek az ifjú Nyárády Erazmus Gyula szakcikkeire.
1904-ben a Tátra tövében elterülő késmárki (Kézmarok, Csehszlovákia) középiskolában töltött be természetrajztanári állást. Itt tartózkodása alatt minden szabad idejét a környék növényzetével való ismerkedéssel töltötte, de az erdélyi tájak sajátos növényzetének tanulmányozását sem adta fel. Ez utóbbira az itthon töltött vakációk alatt kerített sort. A szülőföld vonzása azonban csakhamar határozott irányt szabott tudományos tevékenységének. Még az első világháború előtt, 1911-ben, áthelyezését kérte Marosvásárhelyre, ahová tanárként tért vissza és tovább folytatta kutatásait is. Néhány év múlva meg is jelentette a Marosvásárhelyen és környékén élő tavaszi és nyáreleji növények határozókönyvét.
1922-ben Alexandru Borza professzor, a Kolozsvári Egyetemen a növényrendszertani katedra és a Növénytani Múzeum vezetője meghívta Nyárádyt, hogy foglalja el az ország legnagyobb növénygyűjteményének, a Kolozsvári Egyetem Botanikai Múzeumának múzeumőri állását. Ez a tekintélyes megbízatás újabb lendületet adott tudományos munkásságának.
1948-ban a Román Tudományos Akadémia rendes tagjává választják, 1949-ben a Románia flóráját feldolgozó munkaközösség vezetője lesz.
A kb. 9000 oldalas flóramű egészének Nyárády egymaga kb. 25%-át dolgozta fel. A kb. 2300 oldalnyi flóra-anyag mellett 63 éves tudományos munkássága során 14 szakkönyvet, 138 gyűjteményes szakkönyvben és folyóiratokban megjelent szakdolgozatot tett közzé; a botanikában 1627 új rendszertani egységet (közöttük 2 nemzetséget, 110 fajt, 127 korcs fajt, 491 változatot) vezetett be. Róla 25 új taxont kereszteltek el.
Tudományos munkásságának elismeréseként az Érdemes Tudós címet is megkapta. A Tudományos Akadémia elnökségi tagjává választotta.
1966. június 10-én halt meg Budapesten. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik. Rendkívül gazdag tudományos tevékenységét mind hazánkban, mind külföldön elismerték.
Azáltal, hogy a magyar középiskolák májusi országos biológia tantárgyversenyét róla neveztük el, méltó emléket szeretnénk állítani a botanikai kutatások kiemelkedő alakjának.
(Váczy Kálmán – Bartha Sándor: Nyárády Erazmus Gyula a természettudós, 1988 - Kriterion Könyvkiadó, Bukarest)
