Földrajzi helyzete

Maros megye Románia középső részén, az Erdélyi-medence közepén helyezkedik el, a történelmi Erdély közepén. A megye észak-dél irányban kb. 120 km, nyugat-kelet irányban pedig 100 km. Területe 6.696 km², az ország területének 2,8 százalékát foglalja el. A mai megye területét több egykori vármegye vagy közigazgatási egység alkotja: Maros-Torda (székhelye: Marosvásárhely), Kis-Küküllő (székhelye: Dicsőszentmárton), Nagy-Küküllő (székhelye: Segesvár), Kolozs és Torda-Aranyos. Jelenlegi területe és határai az 1968-as megyésítéskor lettek kijelölve. Lakosságának száma a 2022-es népszámlálás előzetes eredményei alapján 518.193 (ebből 252.400 román, 165.014 magyar, 44.880 roma és 55.899 egyéb vagy nem bevallott nemzetiségű). A megyeszékhely Marosvásárhely. Közigazgatásilag a megyeszékhely mellett a megyét 3 municípium (Segesvár, Szászrégen, Dicsőszentmárton), 7 város (Marosludas, Szováta, Radnót, Nyárádszereda, Nagysármás, Erdőszentgyörgy, Nyárádtő) és 91 község alkotja. Változatos felszínű területtel rendelkezik, vulkáni hegyláncok (Kelemen- és Görgényi-havasok), hegylábi magasdombok (Sóvidéki-dombok), kis hegylábi- és dombközi medencék (Szovátai-, Disznajói-, Vajdaszentiványi-medence), dombvidékek (Erdélyi Mezőség, Küküllői-dombság, Nyárádmenti-dombok, Kis-Küküllő menti dombság, Erzsébetvárosi-, Héjjasfalvi-dombság) egyaránt megtalálhatóak a megye területén. A megyére a mérsékelt szárazföldi éghajlat a jellemző. Maros megye jelentős vízhálózattal rendelkezik, legjelentősebb folyója a megye nevét is adó Maros. Jelentősebb folyók még a Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllő, a Nyárád (melyet Orbán Balázs a „leghűségesebb székely folyó”-ként emleget, mivel teljes hosszában a Székelyföldön folyik). A tavak közül a leghíresebb a szovátai Medve-tó.

Történelmi vonatkozások

Maros megyében az első emberi településnyomok a neolitikum időszakából valók (Kr. e. 6000). Kr. e. a VI. században megjelennek Erdélyben a szkíták. Ebből az időszakból származik a Maros folyó első említése is Maris változatban Hérodotosz görög történetíró művében. A Kr. e. IV. század végén a nyugat felől érkező kelta törzsek veszik birtokukba az Erdélyi-medencét, majd a II. század folyamán megjelennek az első dák telepesek. Kr. u. a II. század elején létrejön Erdély területén Dacia tartomány. A római birodalom keleti határvonala (limes) a megye területén is jelen volt, jelentős katonai táborai (castellum) közül a marosvécsi, mikházai, sóváradi és segesvári találhatóak megyénkben. A római csapatok kivonása (270–274 között) után gót, majd gepida törzsek lakják Erdélyt. Az V. században az avarok, egy évszázaddal később szláv törzsek telepedtek meg Erdélyben. A IX. század végén bukkannak fel az első magyar törzsek, akik I. Szent István megkoronázásával sikeresen alapítanak keresztény királyságot.

A magyar államalapítás következményeként a mai megye területén különböző közigazgatási egységek jöttek létre, és ezek az 1867-es kiegyezésig többnyire megmaradtak. A középkorban a jelenlegi Maros megye nagyobb hányadát az egykori székely Marosszék, kisebb részeit pedig Torda és Küküllő vármegye, valamint a szász Segesvárszék fedte.

Marosszék évszázadokon keresztül székely közigazgatási egység volt. A székelyek hozták létre, és ők is lakták többségben a szék felszámolásakor is. Torda vármegye magyar királyi vármegyeként létesült a XI. században Tordavár központtal. Küküllő vármegye szintén a XI. században jött létre a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Küküllővár központtal.

A jelenlegi Maros megye ma is létező településeinek többsége a XIV. század elejéről fennmaradt pápai tizedjegyzékben már említve van. A megye területén található a középkori királyság egyik legfontosabb tisztségviselőjének, a székely ispánnak görgényszentimrei vára. A kereskedelem fontos központjai voltak a mezővárosok, melyek közül néhány az önkormányzatiság kivívásának útján egyre több kiváltságot szerez. A jelentősebb középkori települések közül kiemelkedik a középkori városszerkezetet máig őrző Segesvár, az erdélyi szász kézműves és céhes központok egyik legjelentősebb képviselője, valamint Marosvásárhely és Szászrégen. A középkorban a különféle szerzetesrendek – domonkos (Segesvár), ferences (Marosvásárhely, Marosfelfalu), pálos (Marosszentkirály) – a hitélet és a művelődés központjai is voltak. A mai megye középkori hagyatékát gazdagítják a román, majd később gótikus stílusban épített és átépített templomok.

Az önálló erdélyi fejedelemség időszakában kiteljesedett és befejeződött a megye szinte máig tartó településhálózata. Ebben az időszakban kiemelkedő szerep jut a székely városok közül egyedüliként szabad királyi városi rangot nyert Marosvásárhelynek, melyet céhes ipara és országos vásárai fontos kereskedelmi csomóponttá avatnak. Jelentős kézműves központ Szászrégen, melyben 17 céhet is említenek a források ebben az időszakban.

A XVIII. század és a XIX. század első felében az erdélyi felvilágosodás és reformkor több meghatározó egyénisége élt és alkotott tájainkon. Itt tevékenykedett többek között Petru Maior történész, filológus, az Erdélyi Iskola kiemelkedő egyénisége, Aranka György író, művelődésszervező, Georg Daniel Teutsch történész, evangélikus püspök, a szász nemzeti mozgalom képviselője, az erdélyi tudományos és művelődési élet mecénása, Teleki Sámuel, erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítója. A marosvásárhelyi kollégiumban tanult, majd itt élt élete utolsó időszakában a kor jeles matematikusa, Bolyai János.

1876-ban, a kiegyezést követő közigazgatási reform során megalakul Maros–Torda vármegye, két korábbi szomszédos közigazgatási egység – Marosszék és Torda vármegye – összevonásával. Korábban Marosszék Székelyföld egyik alkotó elemeként a székelyek lakta régióhoz tartozott, Torda vármegye pedig a hét erdélyi megye egyike volt. Az új megye közigazgatási székelye Marosszék korábbi központja, Marosvásárhely törvényhatósági jogú szabad királyi város lett.

A XIX. század második felében felgyorsuló ipari fejlődés következtében Marosvásárhely immáron egyértelműen a régió vezető települése lesz. Ebben az időszakban épül ki a vasúti hálózat (Marosvásárhely–Székelykocsárd, Marosvásárhely–Szászrégen, Segesvár–Brassó).

Az első világháborút követően újabb közigazgatási határokat szabtak meg Romániában, ekkor találkozunk először a Maros megye névváltozattal. A mainál kisebb területen fekvő megye központja Marosvásárhely volt, és a keleti megyerész magába foglalta Maroshévíz és Borszék környékét is. A Kis-Küküllő menti települések Udvarhely és Kis-Küküllő megyéhez, a Maros völgyében pedig a Nyárádtőtől nyugatra eső vidék Torda megyéhez tartozott.

A második világháború után, szovjet minta alapján jött létre a tartományi rendszer. 1950-ben Marosvásárhely központtal létrehozták Maros Tartományt, amelyhez az egykori Maros megye területe mellett újabb rajonokat csatoltak (Gyergyó, Csík, Udvarhely). 1952-ben létrejött szovjet kezdeményezésre a Magyar Autonóm Tartomány Marosvásárhely központtal. 1960-ban újabb átszervezés folytán jött létre a Maros Magyar Autonóm Tartomány, hozzácsatolva a többségében románok lakta Ludas rajont és Dicsőszentmárton rajon egy részét.

1968-ban a tartományi rendszert felváltotta a község-megye közigazgatási modell, és ekkor alakultak ki Maros megye máig érvényes határai is. Az 1989-es decemberi fordulatot követően a megyei jogú városok sorába emelkedett Szászrégen és Dicsőszentmárton, 2000 után pedig további települések nyerték el a városi rangot: Erdőszentgyörgy, Nyárádszereda, Nagysármás és Nyárádtő.

Maros megye címere

Maros megye jelenlegi címerét 1998. október 15-től használják hivatalosan. A címer négy negyedre osztott pajzsból áll. Az első negyed a marosfelfalusi történelmi leletekre utal, egy ún. paszományos fibulával, míg a második a történelmi épületekre és erődítményekre. A mérleg a társadalmi igazságszolgáltatás szimbóluma, utalás a lakosok kiegyensúlyozottságára és megfontoltságára, ugyanakkor pedig emlékeztet a kereskedelem szerepére a térségben. A címerben szereplő ezüstös csíkok a megye vízállományának gazdagságát, valamint a Maros, Kis-Küküllő és Nyárád folyókat jelképezik.