A címer az első és második évezred fordulóján bekövetkezett társadalmi változások által befolyásolt, az akkori fegyverzetfejlődésen alapuló, szigorú szabályok szerint megszerkesztett, pajzsba foglalt jelvény, amely megkülönböztető jelként szolgál, egyéniesíti viselőjét: embert, családot, közösséget, államot, közigazgatási egységet, testületet és nem utolsósorban oktatási intézményt.
A címer legfőbb alkotóeleme a pajzs, melyben mesteralakok és/vagy címerképek jelenhetnek meg. Ez éppenséggel elégséges is lenne, vannak ily egyszerű címerek is. Ám általában a pajzsot fedni szokták. A legismertebb ilyen alkotóelem a sisak, amely a pajzs fölött látható, ehhez kapcsolódhat a sisaktekercs vagy a sisakkorona, továbbá a sisakakaró és teljes címer esetén a sisakdísz is. Ám a heraldika szabálya szerint címerében sisakot csak az viselhet, aki maga is sisakot hordhat. Tehát iskolai címer esetében nem használható a sisak, sem a többi tartozéka, mint az a nemesi címereknél megszokott. Az egyszerűbb megoldás a korona, melyet közvetlenül a sisak felső szélére szokás helyezni. Ezt helyettesítheti más sisakfedő is, esetünkben – oktatási intézményről lévén szó – a könyv.
Egy címer annál nagyszerűbb, minél egyszerűbb. Egyszerűen kell kifejeznie, kit, mit képvisel. Egyszerűnek és könnyen megjegyezhetőnek kell lennie, hogy aki egyszer ránéz, évek múltán is felismerje. A bonyolult címereket nem őrzi meg emlékezetében senki. A címer nem történelemkönyv, nem földrajzi atlasz, nem nemzetiségi vagy felekezeti statisztika, nem gazdasági prospektus vagy társadalmi helyzetjelentés.
A címer a középkorból eredő jelkép, a heraldika hagyományokon alapuló konzervatív tudomány. Új címer tervezésekor figyelembe kell venni a folytonosság jelképezését.
Az 1557-ben alapult tanoda, a Református Kollégium kimutathatóan legalább 1762-től jobb kezében lúdtollat, baljában könyvet tartó lebegő angyalt használt pecsétjében. Ezt a jelképet átvette a mai Marosvásárhelyi Református Kollégium, mely pajzsba foglalva címereként használja – nagyon helyesen.
A másik jogutód, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum a folytonosságot is jelképező, ám különböző, őt egyéniesítő címert használ a mai naptól.
Háromszögű pajzs kék mezejében könyökben hajlított, ezüstpáncélos kar természetes színű kezében ezüst lúdtollat tart írásra készen, a harántszelés irányában. A pajzsot nyitott aranykönyv koronázza, lapjain B, illetve F írott betűvel. A pajzs és pajzsfedőül szolgáló könyv közötti fekete mezőben arany számjegyekkel az 1557-es évszám látható.
A címer egyszerű, alkotóelemei a pajzs és a pajzsot fedő könyv.
A kék az erdélyi és székelyföldi heraldikában a pajzs mezejeként leginkább használt szín. Ez látható Marosvásárhely címerében, Erdély címerének a vármegyéket és a székelyeket jelképező mezejében, valamint az erdélyi nemesi címerek zömében. Címerekben általában a tisztaság, hűség, kitartás jellemzőjeként szokták értelmezni.
A páncélos kar Marosvásárhely címerének fő címerképe. A város jelképében szívet átdöfő kardot tart, az 1616-ban Bethlen Gábor fejedelem által adományozott címerbővítéskor a kardra a szíven kívül medvefejet is szúrtak.
Az iskola címerében a kézbe a harciasságot idéző kard helyett a békés lúdtoll került, lúdtoll, mely a jogelőd jelképében is szerepelt.
A lúdtoll és a könyv – együtt és külön-külön is – a bölcsesség és a tudomány szimbóluma. A könyv nyitott volta a tudás megosztására utal, a lúdtoll a tudás rögzítését, elsajátítását szimbolizálja. Címerünkben egyaránt az oktatásra-nevelésre és tanulásra utalnak.
A könyv lapjain feltüntetett B F monogram a névadó Bolyai Farkas matematikust, az iskola egykori neves tanárát jelképezi.
Címerpajzsba nem szokás feliratokat, számokat illeszteni, ezért az iskola elődjének alapítási éve, az 1557-es évszám a pajzs és pajzsfedő közötti mezőbe került.
A Líceum címere közvetíti, hogy Bolyai Farkas nevét viselő ősi – 1557-ben alapított – marosvásárhelyi oktatási intézmény jelképe.
Sepsiszentgyörgy–Mezőmadaras–Marosvásárhely,
2017. augusztus 25.
Dr. Szekeres Attila István heraldikus,
a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 1983-ban végzett véndiákja
