Az elmúlt héten, 2022. július 31. – augusztus 5. között, lehetőségem adódott, 3 évfolyamtársammal együtt, hogy részt vegyünk a Rákóczi Szövetség Összmagyar Középiskolás Táborában, Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpontban.
A buszunk vasárnap reggel 7 órakor indult. Az elején csak a Református Kollégium és a Bolyai diákjaival a fedélzetén, majd később kiegészült Szamosújváron, végül pedig Désen, és így teljes lett a létszám. Remek volt a hangulat, folyt az ismerkedés, a zene és persze a kártyázás sem maradhatott ki. Amíg vártunk a határnál, egy másik busz érkezett mellénk, és sikerült a telefonunkat az ablakhoz tartva megtudni a rajta ülő diákoktól, hogy azonos az úti célunk, mégpedig a Rákóczi Szövetség Középiskolás Tábora.
A tábor Sátoraljaújhely fölött magasodik, két domb találkozásában. Miután feljutottunk a busszal a kanyargós út legtetejére, elénk tárult az újonnan épített sportkomplexum, ami egy sportcsarnokból, úszómedencéből, foci-, kosár- és röplabdapályából áll. Sok időnk nem volt megcsodálni kívülről, mivel a hatalmas sportcsarnokban kezdetét vette a megnyitó, ahol Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Ezek után átvehettük a szobáinkat és a vacsora befejeztével mindenki elvonult a csapatával ismerkedni. Mi a tavalyi hagyományt követve, ismét 6-os csoport lettünk, viszont idén a világoskék színt kaptuk, ezért lett Aquamarin a nevünk. A csapatunk egy elég színes társaság lett, hiszen voltak benne szlovák, gyimesi és erdélyi magyarok, ugyanakkor makedónok is, akiknek a felmenőik között voltak magyarok. Emiatt sokat beszéltünk angolul, megküzdve a nyelvi korlátokkal. Sőt egy kis idő elteltével már magyarul kezdtük tanítani őket, de mi is eltanultunk egy-két makedón szót.
Másnap, amikor először meghallottam Korda György Reptér című dalának első ütemeit, tudatosult bennem, hogy valóban kezdetét vette a tábor. Egyik program a másikat érte. Meglátogattuk a füzérradványi Károlyi-kastélyt, a borsi Rákóczi-kastélyt, a Magyar Nyelv Múzeuma által vezetett tevékenységen, kipróbálhattunk különféle íróeszközöket, mint a szén, a nádvessző, a libatoll vagy éppen az írógép. A kvízesten is részt vettünk a csapatunkkal, ahol dobogósok lettünk. Ennek nagyon örültünk, hiszen a tábor ideje alatt minden csapatnak pontot kellett gyűjtenie, hogy a végén a zsűri kiválaszthasson egy nyertest. A Magyar Honvédség foglalkozásain is fantasztikusan teljesítettünk. Továbbá íjászkodtunk, kipróbáltuk a pirográfiát és az okosmétát. És mindezek mellett, ami a legfontosabb, közösséget, barátságokat, kapcsolatokat építettünk. A táborban részt vettek diaszpórában élő magyarok is, így megismerkedhettünk Kanadában, Új-Zélandon, Írországban élő magyar középiskolásokkal, a mi makedón csapattársainkon kívül. Ez egy remek alkalom volt arra, hogy kérdezzünk az ottani életről, lehetőségekről. Kihasználva a sportpályákat, a sportnapon is részt vehettünk, ahol összemérhettük a csapatunk erejét másokéval. Egyik este megmásztuk a Magyar Kálváriát, ahol képet is készítettünk Marosvásárhely stációjánál. Egy másik esti program a fergeteges táncház volt, ahol egyszerűbb ipolysági táncokkal ismerkedhettünk meg és moldvai körtáncokat is táncoltunk. Végül utolsó este, a csapatindulók és a csapatok produkciói után, kihirdették a nyertes csapatot. Nem mi lettünk az, de a tábor végén ez már mit sem számított, hiszen barátokat kaptunk helyette, akikkel együtt táncoltunk utolsó este, és akiktől nehezen tudtunk búcsút venni. Megfogadtuk, hogy amint lehetőségünk lesz rá, meglátogatjuk egymást.
Hazafele már mindenki nagyon fáradt volt, és erre a felejthetetlen hétre gondolt. Erre a hétre ahol rájöttünk arra, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy magyarul fejezhetjük ki a gondolatainkat, érzéseinket és arra, hogy magyar kisebbségként lehetőségünk van az anyanyelvünkön tanulni. Mindezekért, a Bolyais csapat nevében mondhatom, hogy nagyon hálásak vagyunk Benedek Timea Tanárnőnek, aki nélkül nem ismerhettük volna meg ezt a sok csodálatos embert.
Berekméri László, X.A
