A minap 65 marosvásárhelyi bolyais gyerek egyhetes európai kiránduláson vett részt, amely során meglátogatták München, Reims, Strasbourg, Párizs nevezetességeit. A kirándulásról Hajdu Zoltánt, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum történelemtanárát faggattam.
– Április végén egyhetes franciaországi kiránduláson vett részt egy bolyais diákokból álló turistacsoport. Milyen nevezetességeket látogattak meg?
– A kirándulás első napját a müncheni Deutsch Múzeummal kezdtük, ami tetszett nekik, hiszen sok, a technika történelmével kapcsolatos tárgyat láthattak ott, aztán a város központját látogattuk meg. Münchenből Franciaország történelmi és kulturális városába, Reimsbe utaztunk, ahol a helyi katedrálist (Notre-Dame de Reims) látogattuk meg, ami arról híres, hogy a francia királyokat ott koronázták meg.
Onnan Párizsba utaztunk, de előtte megnéztük a híres Versailles-kastélyt, amely XIV. Lajos, a Napkirály rezidenciája volt, majd láttuk a két trianoni palotát, ahol a 65 bolyais diákkal abba a terembe is beléptünk, ahol 1920-ban aláírták a békeszerződést Magyarországgal. Aztán az Invalidusok templomát néztük meg, ahol Napóleon van eltemetve, majd felmentünk a Sacré Coeur bazilikába, ami a Notre-Dame után Páris talán leghíresebb temploma, a porosz–francia háború emlékére építették. A párizsi Notre-Dame meglátogatása után este a Place du Tertre-on, azaz a Festők terén, a Montmartre-on és a Moulin Rouge előtt is sétáltunk.
A következő nap a világ egyik legismertebb múzeumát, a Louvre-ot látogattuk meg, ahová a Tuileriák kertjén sétáltunk át, de ott megnéztük Mona Lisa és a Niké-szobrát, majd a Diadalív alatt sétáltunk át, végül eljutottunk az Eiffel toronyhoz. Ahhoz, hogy Párizs minden nevezetességét megcsodáljuk, este egy hajókiránduláson vettünk részt a Szajnán, ami fantasztikusra sikeredett, hiszen amikor elindultunk az egyik irányba, akkor még világosság volt, s amikorra megfordult a hajó, már besötétedett, így aztán a gyerekek visszafelé láthatták a kivilágított Párizst.
– Mint értesültem róla, a Disneylandben is eltöltöttek néhány órát…
– A következő nap a csoport két részre oszlott, 52 tanuló ment Disneylandbe, a másik része visszament Párizsba, ahol meglátogatták a La Défence negyedet, az Orsay múzeumot, ami az impresszionisták múzeuma, majd a Panthéont, a nagyszabású klasszicista épületet. A Disneyland Parkban egész nap jól szórakozott a társaság, és én már rég nem láttam sok gyerek arcán egyszerre akkora boldogságot, mint amikor kijöttek onnan.
– Még hol jártak a következő napokban?
– Hazafele jövet az Európa Tanács és az Európai Parlament épületét néztük meg Strasbourgban, onnan a helyi Notre-Dame-ba is eljutottunk, aztán Strasbourg óvárosában is jártunk a Rajna partján.
– Mennyire volt fárasztó a gyerekeknek ez a kirándulás?
– Kissé fáradtak voltak, de nem azért, mert egész napos programok voltak, hanem azért, mert hála a Fennvalónak, egészséges gyerekekkel utaztunk, akik éjszaka nemigen aludtak, így nem tudták magukat kellőképpen kipihenni. Esténként csoportosan verődtek össze egy-egy hotelszobában, mindenkinek megvolt a maga társasága és hajnali 3-4 óráig beszélgettek, így jogosan voltak fáradtak.
– Ez önöknek nem az első kirándulásuk Párizsba. Hányadjára is utazott ön Nyugat-Európába diákokkal?
– Párizsban tizedszer jártam már iskoláscsoporttal, kísérőtanár-kollegáimmal a 19 év alatt, amióta tanárként tevékenykedem. Elmondhatom, hogy azon évek alatt vittem gyerekeket többek között Olaszországba, Angliába, továbbá Törökországba, Görögországba, a tavaly Svájcban is voltunk, tehát Európa nagy részét bejártuk. Az elképzelés az, hogy a négy év alatt, amíg ők bolyaisok, próbáljuk a legfontosabb európai történelmi helyeket közösen meglátogatni.
– Egy olyan időszakban voltak önök Franciországban, amikor a politikai eseményeiből kifolyólag puskaporos volt a helyzet Európában, ezért is, gondolom, a szülők aggódva várták haza a gyerekeiket…
– Valóban. Az én helyzetem nagyon érdekes volt, hiszen én tanárként és szülőként is részt vettem ezen a kiránduláson, ugyanis a két fiam is ott volt velünk. Persze, ha szülői minőségemet nézzük, más, hiszen én ott voltam velük. Megértettem azon szülők helyzetét, akik elengedték a gyerekeiket erre a kirándulásra, viszont a 65 gyerek és 7 felnőtt ebben a társadalmi-politikai helyzetben szerencsésen érkezett haza. A kirándulás előtt leültünk a kollegákkal, elemeztük a helyzetet, és arra a következtetésre jutottunk, ha manapság nagyon félünk valamitől, akkor lehet, hogy a legfontosabb történelmi, földrajzi nevezetességeket nem tudjuk megnézni. Bíztunk abban, hogy a gyerekekkel közösen, szerencsésen tudunk hazatérni, ami hál’ Istennek sikerült, de ettől eltekintve ezentúl is bizakodva küldhetik el velünk kirándulni a szülők gyerekeiket.
– Kik voltak a kísérőtanárok?
– Molnár Zoltán földrajz szakos tanár, Fekete Erzsébet magyartanárnő, jómagam meg a feleségem voltunk tanügyi káderek, de volt három felnőtt is velünk, akik elkísérték a gyerekeiket.
– Ez a kirándulás tulajdonképpen turisztikai irodán keresztül került megrendezésre. Miért?
– Az utóbbi időben Romániában úgy alakult az iskola és a turizmus helyzete, hogy ahhoz, hogy egy iskola engedélyt kapjon a tanfelügyelőségtől egy ilyen európai kirándulásra, egy utazási irodától kell hivatalos irat, hogy az áll az egész kirándulás háta mögött (szállások lefoglalása, szerződés a szállítótársasággal stb.). Mert ha utazási irodán kívül valaki lefoglal egy kirándulásra szállást például, megtörténhet, hogy odaér a tanári kar mintegy 70 gyerekkel és a szállás már el van foglalva. Így mi már az utóbbi 10 évben hivatalosan is utazási irodán keresztül szervezzük ezeket a kirándulásokat.
– Mi lesz a célirány 2017-ben?
– A kollegákkal már körvonalaztuk, és két célpont merült fel: Olaszország és Anglia. Ha Olaszországba megyünk, akkor meglátogatnánk Velence, Firenze, Padova, Verona, Róma, Vatikán és San Marinó nevezetességeit, ha pedig Anglia lesz az úticél, akkor repülővel fogunk utazni a távolságok miatt.
– Kísérő tanárként milyen következtetést tud levonni erről a kirándulásról?
– A hazaérkezésünk után bementem az iskolába, ahol Bálint István igazgatónak elmondtam, hogy ennyire jó csapattal még nem voltam kirándulni, és az eddig általam szervezett mintegy 60 kirándulásból talán a legsikerültebb volt ez, mire az igazgató úr válasza az volt, hogy „nyilvánvaló, hiszen bolyais diákokkal voltatok”.
Annak örvendtem a legjobban, hogy minden egyes turisztikai célpont után boldogok voltak a tanulók, látszott az arcukon, hogy minden tetszett nekik, érdeklődtek a nevezetességek iránt. Hazafele, a Strasbourg–Marosvásárhely útvonalon szerveztünk egy ügyességi, vers- és énekíró versenyt, amelyen olyan sorok születtek, amelyek bármelyik újságban vagy könyvben is megjelenhetnek.
Még egy érdekes dolgot hadd meséljek el: a strasbourgi szállodában tudták, hogy mintegy 65 gyerekkel érkezünk, ezért egy „mesés” összeget kértek tőlünk kaucióként, majd egy szabályzatot adtak a kezünkbe. Azt mondták, ha azt betartjuk, akkor visszakapjuk a pénzünket. Én felolvastam a gyerekeknek a szabályzatot, megmutattam nekik a papírt, hogy a pénzt átadtam a szállodának, majd azután annyira csendben és példamutatóan viselkedtek a gyerekek, hogy reggel a szálloda vezetősége megdicsért minket, s persze, visszakaptuk az összeget…
http://www.kozpont.ro/hirek/tarsadalom/husz-ev-alatt-szinte-egesz-europat-bejartak-a-bolyaisok/
