(1845. november 1., Sáromberke - 1916. március 10., Budapest)
Debrecenben tanult, majd a göttingeni és a berlini egyetemen természettudományi tanulmányokat folytatott. 1886-ban expedíciót szervezett az akkor még fehér foltnak számító egyenlítői Kelet-Afrikába. Kísérőként Ludwig v. Höhnel (1857-1938) sorhajóhadnagyot választotta. Az expedíció összeállítása és felkészítése Zanzibárban történt, innen indultak 1887. jan. 23-án Kenya partjai felé. Mintegy 300 teherhordóval febr. 4-én kezdték meg a kb. másfél éves kutatóutat. Ennek legfontosabb eredményei:
- A kb. 3000 kilométeres, jórészt ismeretlen tájakon áthaladó útszakasz térképezése,
- A két tó és a Teleki-vulkán felfedezése kiindulásul szolgált a kelet-afrikai árok-rendszer kialakulását megmagyarázó, új fejlődéstörténeti elméletnek.
- A Rudolf- és a Stefánia-tó, valamint a róla elnevezett Teleki-vulkán felfedezése,
- A Kilimandzsáró és a Kenya-hegy 5310 m, ill., 4680 m magasságú (minden addigi kísérletet meghaladó) megmászása,
- A Kenya-hegységben egy glaciális völgy és tengerszem felfedezése,
- Hiteles híradás eddig ismeretlen vagy alig ismert népcsoportokról,
- Nemcsak a hazai, hanem az egyetemes fotótörténet szempontjából is páratlan értékű fotódokumentáció készítése (az első eset, hogy egy karavános expedíció útját végigfényképezik),
- Tekintélyes tárgyi etnográfiai anyag gyűjtése, amely a Néprajzi Múzeum afrikai gyűjteményének alapját képezi,
- Számos tanulmányterület számára hasznosítható megfigyelések,
- Az expedíció élelmezését is szolgáló vadászatok nyomán egyedülálló állatbőr- és trófeagyűjtemény,
Teleki később is tett nagy utazásokat: 1893-ban Indiában és az indonéziai szigetvilágban járt. 1895-ben ismét visszatért Afrikába és újra eljutott a Kilimandzsáróhoz. A Kilimandzsáró és a Kenya hegyeken 5000 m feletti magassági rekordokat állított fel, és csak kísérőinek betegsége miatt kényszerült visszafordulni. Nevét a Kenyán a Teleki völgy és tengerszem, valamint a Lobelia Telekii nevű növény örökíti meg; a Rudolf-tó déli részén pedig a Teleki vulkán.
