Egy hét az összetartózás szépségéről…
Az elmúlt héten, 2021. augusztus 1–6. között lehetőségem adódott részt venni a Rákóczi Szövetség által szervezett Kárpát-medencei Középiskolás Táborban, amelynek helyszíne a sátoraljaújhelyi Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpont volt.
Vasárnap reggel 6 órakor indult a busz. Álmos szemekkel figyeltem az összegyűlt társaságot, mely velem együtt egy 8 személyes csapatot alkotott. Csak látásból ismertem iskolatársaimat, de a hosszú úton volt időnk a személyes ismerkedésre is.Igen, a megérzéseim nem csaltak, nyitott és aranyos volt mindenki, s mindegyikőjüket hamar megkedveltem. Miután a bolyais csapatunk eléggé összekovácsolódott, a hazafelévezető úton már a többi fiatallal együtt buliztunk a buszon, akik a Református Kollégiumból, csíki, dicsői és tordai középiskolákból érkeztek. 11 óra utazás után végre megérkeztünk a tábor helyszínére.
Elképesztő volt. Az erdő közepén újszerű épületek álltak, melyek közelében 8 pavilon is arra várt, hogy minket elszállásoljon. A hatalmas fák mellett a sok-sok fiatal olyan parányinak tűnt, mégis olyan erőt sugárzóak voltak, hogy ez melegséggel töltötte el a szívemet. Körülbelül500 fiatal járt-kelt a helyszínen szervezőkkel, vezető tanárokkal együtt, mindenki a saját csapatát keresve, melyeket a szervezők alakítottak ki 35–50 fő közötti létszámban. Nagyon izgalmas volt, hogy egy-egy mondatot elkapva a beszélgetésekből érezhetőek voltak a tájszólások, s ekkor tudatosult bennem, hogy milyen vegyes társaságis vagyunk, hisz a magyarországiak mellett erdélyiek, vajdságiak, felvidékiek, kárpátaljaiak ugyanúgy jelen voltak. Annyi mosoly, nevetés, kedvesség töltötte be a tábort, hogy már tudtam az elején, nehéz lesz mindettől elválni. Gondolataimat megszakította a már szívünkhöz nőtt gyülekező ének, a Reptér Korda Györgytől, amely a táborozók fogadásának kezdetét jelezte.
A csapatunk a türkiz színű, 6-osszámmal ellátott csoportba került. A tábori együttlétet egy ismerkedési est indította, ahol az első kihívás számomra a 30 csapattársunk nevének megjegyzése és megismerésevolt. Nemcsak a saját csapattársaimhoz sikerült közelebb kerülnöm, hanem a szabadidőben más csapathoz tartozó személyekkel is megismerkedhettem. A takarodók előtt alig vártam, hogy a társaság bővüljön újabb fiatalokkal is, így váltak ezek az esték felejthetetlenekké.
Másnaptól közösségi programokon vettünk részt, melyek keretén belül csapatnevet és -indulót találtunk ki, valamint zászlót is festettünk magunknak. Összesen 10 csapat volt versenyben, velünk, türkizekkel együtt. A hét során olyan szórakoztató programokon vettünk részt, melyeken még pontokat is szerezhettünk a csapatunknak, hogy mi legyünk a hétnyertesei. A programban elolvastam már a tevékenységeket a tábor előtt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire ütősek lesznek. Iskolatársaimmal és csoporttársaimmal együtt különböző vetélkedőkön vettemrészt, mint például a kvízest, Lingua Materna Anyanyelvi vetélkedő. A Magyar Nyelv Múzeuma és a Magyar Honvédség foglalkozásain is szintúgy dobogós helyeket értünk el. Pontokat szereztünk még a Like versenyen is. Ezt a versenyt iskolánk is nagymértékben támogatta, hálásak vagyunk minden megosztásért és kedvelésért nektek, iskolatársainknak és tanárainknak egyaránt! A versenyek mellett előadásokon is részt vettünk, amelyeken a témák annyira megérintettek, hogy örökké csengeni fognak a fülemben útravaló szavaik. A kirándulások sem maradtak el, ellátogattunk a Füzér várához, Megyer-hegyi Tengerszemhez, sárkányhajóztunk a Bodrogon, s elsétáltunk a Magyar Kálváriára. Az esti programok közül a kedvencem a táncház volt, ahol mindenki egyformán ropta a táncot, valamint a záróbuli, ahol maximálisan felszabadulva mulatottunk. Annyira gyorsan eltelt a hét, akár egy szempillantás. Az indulás előtti napon kihirdették a nyertes csapatot. Nem mi lettük azok, de én egyáltalán nem voltam szomorú. Ha a hetet nem is nyerte meg a csapat, nyertem mást, s sokkal fontosabbat helyette. Barátságokat kötöttem, amelyeket mindig a szívemben fogok hordozni, szeretetet kaptam, befogadást és az odatartozás érzését.
Úgy érzem, ebben a táborban megvalósultak a Rákóczi Szövetség kiemelt céljai is: a Kárpát-medencei magyar iskolaválasztás elősegítése és a magyar fiatalok közti személyes kapcsolatok ösztönzése, megerősítése, a Kárpát-medencében élő fiatalok együttműködése révén a magyarságtudat erősítése, a határokon átívelő magyar-magyar kapcsolatok sokoldalú építése, a nemzeti identitás megőrzése, a hagyományok megismerése, ápolása. Hálatelt szívvel indultam haza: hálás voltam a lehetőségért, Benedek Timea kísérő tanárnőnek, a szervezőknek, az új barátaimnak, akik befogadtak, s nem utolsó sorban Istennek, hogy mindennek részese lehettem. A búcsú nehéz volt. Mindenkinek a szeméből potyogtak a könnyek, de mégis ezzel a mondattal búcsúztunk, mert tudtuk, hogy így lesz: „Hamarosan újra találkozunk”.
Schuster Erna, XI.A
