Kedd, 10:00-18:00 óra - Kirándulás Parajdra
Kirándulás Parajdra, a sóbányába: csapatunkat a nagy bányabusz vitte le a parajdi sóbányába, a nehézkesebben mozgó társainkat egy különleges kisbusz szállította egyenesen a bánya mélyébe, hogy elkerüljék a megerőltető, esetenként lehetetlen lépcsőzést. Több, mint száz lépcsőfokon kell le, majd fellépkedni. Diákunk, Moldován Boglárka, angol nyelven mutatta be a bánya történetét, egészen a kezdetektől. A sóbányászat története a római korig vezethető vissza. A honfoglaló magyarok egyik vezérének, Töhötömnek a kémei viszont már előre jelentették hogy Erdélyben „sót ásnak”. I. István magyar király sószállító hajói, már 1003 után, rendszeresen közlekedtek a Maroson. A székelyföldi ősi vagyonközösség és jogi egyenlőség nagymértékben meghatározta a székelyek sóbányászatát és kereskedelmét.
Szinte mindenik erdélyi fejedelem választási feltételei között ott szerepelt a székelyek ősi szabadságjogainak tiszteletben tartása a szabad sójog is; (Báthory Gábor 1603, Bocskai István 1605, Bethlen Gábor 1613 és I. Rákóczi György 1631). A szabad székelyek II. Rákóczi Györgyhöz intézett panasza nyomán, az 1651-es diéta visszaadta a szabad székelyek sóját, de korlátozta a só fogyasztását házi használatra.
Kirándulásunk Szovátán folytatódott, a Medve tónál, ahol angol nyelven ismertettük vendégeinkkel a helytörténeti érdekességeket. Szováta Maros megyében, Marosvásárhelytől 60 kilométer távolságra található, a Sósvidék legnagyobb települése. A település környékén számos sós, és két édesvizű tó található, a legnagyobb a Medve-tó. Sós tavak a Medve, a Mogyorósi, a Fekete, a Rigó, a Zöld, és a Vörös-tó. Édes tavak a Piroska, és az Édes-tó. Litván, spanyol és magyarországi vendégeink csodálattal tekintették meg az érdekfeszítő , csipkés felszínű sósziklákat, majd körbejárták a többi sótömböt, melyek a Piroska-tó völgyében, illetve Vörös és Zöld tavak mellett találhatóak. Elmeséltük nekik a Medve-tó legendáját: (a tündérasszony könnyei), amely ugyancsak elnyerte tetszésüket: Szováta fölött az erdőben, egy csodaszép tisztáson, fényűző palotában élt egy gyönyörű tündérasszony. Egyszer megpillantott egy székely pásztorfiút, akibe nyomban beleszeretett. A tündértörvények szerint azonban nem találkozhatott vele, csak éjszakánként hallgatta a legény furulyáját. Egy idő után nem bírta tovább, és elhatározta, találkozik a legénnyel. Leereszkedett a völgybe és meglátta a fiút egy szép lánnyal csókolózni. Irtózatos haragra gerjedt a tündérasszony, és a legényt a juhaival együtt kővé változtatta. A kegyetlen tündérasszony is megfizetett tettéért. Ezután csak a hegyekben bolyongott, fátyla foszlányaiból virágok lettek, amik benépesítették a hegyeket. A tündérasszony palotája pedig, még az este otthagyott égő tűzhellyel együtt, elsüllyedt. A tündérasszony szeméből könny fakadt, amely előbb patakká, majd tóvá terebélyesedett. Így keletkezett a Medve-tó, melyet alulról a tündérasszony tűzhelye fűt. Kirándulásunk záró eseménye egy kiadós estebéd a Gerendás vendéglőben, ahol helyi specialitásokat kóstolgathattunk. A hazafele való úton a diákok már barátként tekintettek egymásra, és mosolyogva kívántak jó éjszakát egymásnak.
