ÁTHAJLÁSOK
Ahogy az út menti tarkuló fák hajlanak egyre inkább őszbe, úgy hajlunk mi is iskolaidőből vakációba, vakációból újra a dolgos hétköznapokba. Ez az október végi áthajlás különösen szépre sikerült egy csapatnyi bolyais tanárnak. Nem feltétlenül azért, mert az egésznapos buszozáson (melyet a Bolyai János Tehetséggondozó Egyesület és a Rákóczi Szövetség gördülékenyebbé tett) Szombathely felé időnk is, alkalmunk is volt gyönyörködni az őszi tájban; hanem inkább attól a sok élménytől, amellyel ottani testvériskolánk, a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium munkaközössége olyan túlcsordulón telerakta a velük töltött pár napot.
Október 25-29. – egy hosszú hétvége csak, de hihetetlen: mi minden belefért. Szombat: egy több helyszínt felölelő muravidéki látogatás – Csáktornya, Bántornya, Dobronak, horvát és szlovén magyarlakta települések Zrínyi-várral, Árpád kori templommal, amelynek falait ma is beszédesen díszítik Szent László legendái; és a modern Makovecz-kultúrház Alsólendván, melyre oly pompázatosan néztek le a környező dombok szőlőseinek rendezett sorai a délutáni aranyló napsütésben.
A vasárnapot az egyház nagyjai nyomán jártuk végig Ják, Sümeg, Csempeszkopács és Zalaegerszeg városában, megcsodálva a történelem és építészet egy-egy újabb ékszerét. A közös kirándulás, beszélgetés, ámuldozás, nevetés - egyszóval az együtt átéltek folytán a két munkaközösség is egyre közelebb került egymáshoz. Sikerült az évtizedesnél régibb jó viszonyt felélénkíteni, melynek lángját leginkább a szombathelyi Kukor Ferenc igazgatóhelyettes és a marosvásárhelyi Jakab Irma-Tünde és Jakab Barna aligazgató-tanár-házaspár tartotta életben. Mire a szombathelyi kollégák saját készítésű babgulyására és a Krenner sörmanufaktúra kóstolójára sor került, nemcsak népdalból, de viccből is volt közös kedvence a nagyjából 70 fős társaságnak.
És ezzel még nem ért véget a kellemes események sora. Szakmailag a hétfői iskolalátogatás volt igazán jelentős. Bár az infrastruktúra modernizálása számos közös vonást mutatott, tanulság is akadt bőven a diákokkal való munka megszervezésének, a kellékek, berendezés kreatív felhasználásának tekintetében. Láttuk az alkotókedv, a komoly szakmaiság és az innovatív szemlélet gyümölcsöző voltát. Mi több, választhattunk néhány felkínált műhelymunka, az ottani tanárok által tartott előadás közül. Például bepillantást nyerhettünk a láthatatlan világba (mikroszkópok által); körülnézhettünk a Bolyai Galériában, mely több, mint kiállítótér; hallhattunk arról: miként fejleszti a robotok működtetése az ember problémamegoldó képességét már kisgyermekkorban; a matematika rajongói poliéderek szakköri alkalmazását ismerhették meg interaktívan; a történelmi témák iránt érdeklődők Esterházy János felvidéki vértanúról, Márton Áron kor- és sorstársáról szereztek új ismereteket. A legnépesebb csapat a digitális világ lehetőségeire volt kíváncsi a tanórák színesebbé tétele érdekében; az irodalom szerelmesei pedig kreatív írásötletek egész tárházán osztoztak a sziporkázó tehetségű és humorú Szauer Ágoston költő-tanárral. Ezeken a gyakorlatokon egy leheletnyivel bátrabb irányt vett bennünk tanár-voltunk.
Délután Károly Frigyes, az iskola volt igazgatója finom szellemességgel és bölcs lényeglátással, a népek és idők nagy összefüggésébe helyezve mutatta be Szombathelyt, a római alapítású, írókat-költőket megihlető várost. A színes program méltó zárása volt a búcsúest, amit a vegyes csapatok kvízjátéka, a bolyais tanár, diák és szülő megénekelt paródiája és az ünnepi vacsorával, borkóstolóval fűszerezett táncos mulatság koronázott meg.
Nemcsak a testvériskolai kapcsolatnak, hanem az egymás közti viszonyunknak is jót tett e tartalmas együttlét. Mennyi új szeletét ismerjük meg ilyenkor egymás személyiségének! Már természetesnek tűnt, hogy a 40 résztvevő tanár Hajdú Zoltán igazgató úrral együtt órákon át milyen összhangban énekel a buszon. Áthajlott a népdalok egyik sora a másikba, /rozmaringbokor a vállra/, őszelő az őszbe, Bolyai a Bolyaiba, áthajoltunk egymás lelkének ablakába, egyik családi történet a másikba, végül áthajoltunk az ülések karfáján, hogy integethessünk a nekünk zsebkendőt lobogtató barátainknak. Megerősödve az ajándékba kapott szeretettől, őszinte érdeklődéstől, szívet-lelket melengető megbecsüléstől elmondhatjuk: valóban feltöltődtünk.
Köszönjük, Papp Tibor igazgató úr az önzetlen vendégszeretetet, köszönjük szombathelyi Bolyai!
Egyed-Zsigmond Enikő
