Az IKV a Bolyai Diák Szövetség (BDSZ) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) közös szervezésében, immár több alkalommal volt megszervezve az elmúlt években.
A verseny, mint neve is mutatja, irodalmi vetélkedő. Az eredeti elképzeléshez (amelyhez ma is tartják magukat a szervezők), alapötletéhez és céljához, a megszokott irodalmi olimpiák enyhén betokosodott levegője mellé az új szelek fújását probálják a szervezők feltűntetni. A verseny mottója, hogy „szabad és még annál is szabadabb”, örök. Lényege, hogy a résztvevőknek nem előre betanult sémák szerint kell leírniuk az elsajátítottakat, hanem teljesen szabadon kell bizonyságot tenniük arról, amit megtanulni lehetetlen: a stílusról, a kreativitásról. A versenyző a tétel alapján olyasmit ír, amit szeret, nincsenek sematikus megoldások, előre meghatározott tudásanyag, az írásnak csupán a tételhez kell valamilyen módon kötődnie – az alkotói szabadság pedig gyakran feloldotta az irodalmi gátlásokat, eredeti, szellemes, sokszor sziporkázó műveket szült. Az egykori versenyzők, szervezők közül többen ma elismert publicistákká, irodalmárokká, lapszerkesztőkké lettek. Az évek során a versenyművek stílusa olyannyira jellegzetessé vált, hogy sokan önálló IKV-stílusról beszélnek.
A verseny három szakaszból áll: iskolai, megyei és az országos döntő, utóbbi egy többnapos esemény értékes díjakkal és természetesen jó hangulattal.
