Zuhogó esőben búcsúztak iskolájuktól péntek délelőtt a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium és a Római Katolikus Teológiai Líceum végzős diákjai. Az utolsó osztályfőnöki óra és csengőszó után újabb felnőtté vált nemzedéket engedtek útnak az alma mater pedagógusai.
Az esernyővel a kezükben toporgó végzősöket elsőként Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte. Mint mondta, minden ballagás alkalmával a múltba pillantunk, és megfogalmazódik a kérdés, honnan indultunk 12 évvel ezelőtt, milyen tervekkel, álmokkal kezdtük az iskolát. – Minden mulandó. Az iskolásként eltöltött idő elmúlt, az emlékek azonban megmaradnak, az első találkozások, a beszélgetések, az osztálykirándulások képei felvillannak előttetek. Megmarad a rengeteg ismeret, amivel gazdagodtatok, a versenyek emléke, melyeken iskolánk hírnevét gyarapítottátok. Együtt voltunk jóban és rosszban. Voltak idők, amikor egyesek az utolsó iskolai napot várták, de most, amikor kilépnek az iskola falai közül, talán azt érzik, hogy jó volna még maradni. De az idő nem áll meg, tovább kell lépnetek, szembe kell néznetek az előttetek álló feladatokkal, tovább kell vinnetek őseink hagyományait, meg kell találnotok az életképes megoldásokat, hogy a kitűzött célok valóra váljanak – fogalmazott.
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója rámutatott, bár mindig azt hiszi az ember, hogy nem, de eljön az elválás pillanata. Még néhány baráti kézfogás, biztató szó, és ki kell lépni az épületből, ami az elmúlt években nemcsak osztálytermeket, a tanulás helyszínét jelentette, hanem közösséget, értékteremtést, összetartozást is.
– Az ünnepbe ilyenkor szomorúság is keveredik, a ballagás, a búcsú egy példa csupán az idő múlására. Az elmúlt évek emlékei vissza nem hozhatók, de mindig felidézhetők. Itt állva kezditek érezni a jövő bizonytalanságát, a felnőtté válás első jele, hogy mától minden csak rajtatok fog múlni. Ti, ballagók, sokféleképpen élitek meg a jelen pillanatot, vannak, akik önfeledten billennek át életük egyik szakaszából a másikba, mások az örökkévalóságnak érzett iskolai rabságból repülnek át a korlátok nélküli, szabad világba, és vannak, akik megállnak, körülnéznek, és döbbenten fedezik fel, hogy immár egyre több minden múlik csak rajtuk – szólt a ballagókhoz Benedek Zsolt.
Székely Szilárd, a Római Katolikus Líceum tanári karának a képviselője tíz pontban foglalta össze azokat a megszívlelendő tanácsokat, amelyek többek között arra intették az ünneplőbe öltözött fiatalokat, hogy az emberi értékeket szem előtt tartva éljék életüket, és találják meg azt a hivatást, amit itt, a földi életben be kell tölteniük.
Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke arra biztatta az életük fordulópontján álló diákokat, hogy bízzanak magukban, a fiatalságukban, az erejükben, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a céljaikat elérjék. – Ne feledkezzetek meg a barátaitokról, tanáraitokról, az iskoláról, a városról, ahol végeztetek. Remélem, hogy amire ti elvégzitek az egyetemet, más lesz a gazdasági helyzet itt Erdélyben, Székelyföldön, és sokan nem fogtok más országot, más várost választani, hanem hazajösztök és minket gazdagítotok majd azzal a tudással, amit itt és majd az egyetemen szereztetek – fogalmazott a tanácselnök.
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes gratulált a végzősöknek a tanulmányi eredményekhez, valamint az egyes hazai és nemzetközi versenyeken elért sikerekhez. Mint mondta, az elmúlt évek során a pedagógusok mindent megtettek azért, hogy az ismeretek átadásán túl emberileg is felkészítsék őket az életben való sikeres helytállásra. Batizán Attila lelkipásztor az Erdélyi Református Egyházkerület nevében, Kirsch Attila pedig az Öregdiákok Baráti Körének nevében köszöntötte a ballagókat, majd a diákok képviselői búcsúztak társaiktól.
Az ünnepség végén a hagyományhoz híven díjazták a legjobb tanulmányi eredményeket elért, valamint az egyes tantárgyversenyeken jól teljesítő diákokat.
Menyhárt Borbála
Eredeti cikk: http://www.e-nepujsag.ro/op/article/utolsó-csengőszó-bolyaiban
