Könyvbemutatóval nyitotta egybe a diákok díjazását az ötödszörre megrendezett Tehetségnap május 17-én, szerdán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében. A rendezvényen a különböző programpontok jól megfértek egymás mellett és élményszinten kompakt, homogén egységgé fésülődtek össze. Az esemény gördülékenysége mellett kiemelkedő volt a tanárok laza profizmusa, a legfontosabbak mégis a diákok, ők formálják leginkább az iskola arculatát, teszik az iskolát valamilyenné. Ez pedig a diákok napja volt, róluk szólt, és a bolyais diákok ismét megmutatták, hogy a fiatalos lendület, a tehetség és szorgalom (minden pátosz nélkül) építő jellegű, örökérvényű értékek. Bolyais diáknak lenni továbbra is közösségélmény, attitűd és életérzés, ahol önmagad lehetsz, és nem ciki rockerszerelésben átvenni a díjat – ezért is szeretjük a Bolyait.
Az eseményt Mátéfi István igazgató ünnepi köszöntő beszéde nyitotta meg, amelyben gratulált a diákoknak a kiváló eredményekért, és köszönetet mondott a tanároknak, amiért felkeltették az érdeklődést a tudományok iránt, időt és energiát áldozva készítették fel és kísérték diákjaikat a versenyekre. Az iskola szerepét abban határozta meg, hogy támogató környezetet nyújt a tehetség és az értékek kibontakozásának. Az iskolában történő eredményes munkára utalva megelőlegezte, hogy a Tehetségnapon a megyei versenyeken elért első három helyezésért, az országos szakaszon elért első három helyezésért és dicséretért, illetve a nemzetközi versenyeken elért helyezésekért és részvételért vehetnek át díjat a tanulók, és – magáért beszél, hogy – ez a szigorú kritériumok által behatárolt, látszólag szűk szegmens 225 diákot jelent, ami az iskola diákjainak közel 21 százalékát teszi ki.
Ezután Jancsó Előd végzős diák előadásában hallgathattuk meg Babits Mihály Ritmus a könyvről című versét, majd Ferencz András könyvbemutatója következett. A kő marad című, közép-erdélyi kastélyokat felvonultató képes könyv szerzője végzett bolyaisként tért vissza az iskolába, jelenleg a Babeș–Bolyai Tudományegyetem informatika szakának hallgatója Kolozsváron. Kálmán Attila történelemtanár, a szerző mentora beszédében kitért az erdélyi műemlékek törékeny helyzetére, a műemlékvédelem fontosságára. Ugyanakkor kiemelte, hogy a kastélyok letűnt korok tanúiként állnak az időben, és annak ellenére, hogy divatos témának számít és sok memoár, életrajz őrzi a kastélyok legendáit, hiányoznak a családok ezekhez fűződő személyes történetei. A továbbiakban mentor kérdezte a szerzőt, aki elmondta, hogy 2010 óta foglalkozik hobbiszinten fényképezéssel, és a Marosvásárhelyi Művészeti Népiskola fotóművészeti tanfolyamának elvégzése is segített elmélyíteni fotózás iránti szenvedélyét. Azért választotta a könyvben szereplő huszonhat, elsősorban Maros és Kolozs megyei kastélyt, mert ezek viszonylag közeliek, könnyen bejárhatóak voltak, a megközelítésük viszont néha akadályba ütközött, hiszen a magukra hagyott épületeket sokszor szó szerint benövi a természet. A kastélyok felderítését családi kirándulásokkal kötötték össze, minden kastélyra jutott egy óra, a különleges, panoramikus technikájú fényképeit és drónfotókat a komplexebb hatás kedvéért utólag vágta össze. Az album anyagát először a 2014-es Kastélynap alkalmával láthatta a közönség a gernyeszegi Teleki-kastélyban. Ezt több kiállítás követte Sáromberkén, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Szászrégenben és Bukarestben, mire kötetté rendeződött az anyag. Ferencz András elárulta, nehéz lenne, de ha választania kellene, a Teleki-kastélyt nevezné kedvencének, és tervezi folytatni a fotózást, bővíteni képkollekcióját. Haller Béla olasz- és franciatanár, díszmeghívott, a Castellum Alapítvány elnöke erdélyi nemesi családok életéről mesélt, majd méltatta a könyvet és szerzőjét, kiemelve, hogy különleges optikájúak a képek, amelyek képesek átadni az elámulás élményét. Kálmán Attila frappánsan csak annyit fűzött hozzá: Ferencz András belépett a kastélyőrzők sorába. A jelenlevők ezután Leonard Cohen ikonikus dalát, a Hallelujah-t hallgathatták meg Nagy Franciska, Fodor Orsolya és Német Ádám Krisztián előadásában.
Rövid szünet után a Mindentudás Iskolája névre keresztelt programpont következett, amelynek keretében a TUDOK konferencián díjazott diákok mutatták be kutatásaikat. Szász Ágota Judit fizikatanárnő bevezetőjében felsorolta a kutatómunka legfontosabb fázisait, kiemelte, hogy időigényes, de örömet szerző elfoglaltság ez a diákok számára, továbbá köszönetet mondott az iskolának, amely esélyt ad a tudományos tevékenységre. Érdekesebbnél érdekesebb előadásokat hallhattunk. Szőcs Boróka a méhek zsírfelhalmozási szokásaiba avatott be, Engel Botondtól az autózás marosvásárhelyi kezdeteiről hallhattunk, Péterfi Orsolya a népi gyógymódok boszorkánykonyhájába vezetett be, Szabó Ivett a kamaszok félénkségére kereste a választ, Portik Kriszta pedig a digitalizáció koráról és nyelvhasználatra kifejtett hatásairól, a digilektusról beszélt.
A Tehetségnap lezárásaként ünnepélyes díjátadó következett, amelynek során előbb az 1-8., majd a 9-12. osztályos diákokat tüntették ki a különböző versenyek megyei, országos és nemzetközi szakaszán elért eredményeikért. Mátéfi István megismételte köszöntő beszédét, majd Hajdú Zoltán igazgatóhelyettes is gratulált a diákoknak és tanártársaknak. Az igényes felvezetőkért a két műsorvezetőnek, Portik Kriszta és Markó Balázs tizenegyedikes diákoknak jár a dicséret, akik a mikrofont letéve maguk is beálltak a díjazottak sorába.
Kozma Ágnes
Eredeti cikk: http://www.kozpont.ro/hirek/tarsadalom/225-diakot-tuntettek-ki-a-bolyais-tehetsegnapon/
