Született Kolozsváron, 1910. szeptember 9-én. Erdélyi magyar kísérleti fizikus, tudománytörténész, agrokémiai kutató, tankönyvíró, szerkesztő. Középiskoláit a Kolozsvári Piarista Gimnáziumban végezte (1928), ugyanitt az egyetemen fizika–kémia szakos oklevelet szerzett (1932). Másfél évtizeden át középiskolai tanár Marosvásárhelyen és Kolozsvárt. Gyulai Zoltán professzor mellett Égési galvánelem elektromos feszültségének változása a hőmérséklettel címen védte meg doktori értekezését (1947), majd 1948–49-ben a Bolyai Tudományegyetem mechanikai tanszékére nevezték ki professzornak. 1956–58 között szerkesztette a Matematikai és Fizikai Lapok fizikai részét. 1958-ban eltávolították a tanügyből s hivatásától eltérő munkakörbe kényszerült: 1961-ig a kolozsvári Tehnofrig üzemben dolgozott. 1961-től nyugdíjazásáig (1972) a kolozsvári Agrokémiai Laboratórium mérnöke, tudományos kutatója, majd fővegyésze. H. Țintea tanártársával éveken át a benzol dihalogénszármazékainak abszorpciós színképét vizsgálta a közeli ultraibolyában, kutatásaikat 1951-ben a kolozsvári Babeș és a bukaresti Parhon Egyetemen, valamint 1965-ben a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán végezték, majd a Comunicările Academiei R. P. R. (1955/7) és a Studia Universitatis Babeș–Bolyai (Physica 1959/1) hasábjain ismertették. Fenesi Sándor mérnökkel együtt készített dolgozatát az ausztenites, rozsdamentes acélok fényezésére használt elektrokémiai eljárásról az Institutul de Documentare Tehnică közli 1963-ban. Az erdélyi talajoknak a növények által hasznosítható magnézium- és káliumtartalmáról, valamint az agrokémiai paraméterekről írott dolgozatait a Știința Solului című folyóiratban jelentette meg (1965–73).
Megírta az első kolozsvári csillagda történetét (1978) és feldolgozta Károly József Irén nagyváradi premontrei, majd jogakadémiai tanár fizikai munkásságát (1984). Ismeretterjesztő írásai és tudományos cikkei a Jóbarát, Erdélyi Iskola, 1945 után a Matematikai és Fizikai Lapok, Gazeta Matematică și Fizică, A Hét, Korunk, TETT, Vörös Lobogó, Igazság s a budapesti Élet és Tudomány hasábjain láttak napvilágot. László Tihamérral közösen négy középiskolai fizika tankönyvet írt Fizika és Kísérleti fizika címmel (Kolozsvár, 1939, 1946–47); több fizikai és kémiai tankönyvet fordított románról magyarra. Az Oktatásügyi Minisztérium Pedagógiai Intézetének kiadásában román nyelvű dolgozata jelent meg a fizikai ismereteknek az ipari és mezőgazdasági termelés fejlesztésében betöltött szerepéről (1958). A Fizikai Kislexikon (1976) szerkesztője és a fénytani rész szerzője.
Heinrich László Kolozsváron halt meg 1985. december 7-én. (forrás: Wikipédia)
