Szerda, jan. 25, 10:00 -12:00, Házasságkötő terem, Középkori Vár
A projekt tematikája a fogyatékkal élők felzárkóztatása (teljes neve: DERRIBANDO MUROS/TEARING DOWN WALLS: A WAY TO THE STANDARDIZATION OF PERSONS WITH DISABILITIES THROUGH INCLUSIVE SPORTS); ezen belül Az egészségesek érzékenyítése a sérültek gondjaival szemben.
Ezenkívül nagyon fontos, hogy az adott országban élő fogyatékosok helyzetével ismerkedjenek meg a résztvevők. A Caritas, az Ügyes Kezek Alapítvány és a HIFA részéről érkezett meghívottaink elmondták, hogy fogyatékkal élő személyekkel foglalkozva milyen pozitív és negatív tapasztalataik vannak. Ami azért hasznos, mert egymás helyzetét megismerve tájékozódni lehet arról, hogy miképpen tehető még hatékonyabbá az odafigyelés. A HIFA-ROMÁNIA Egyesület Interaktív munkacsoportja részt vett a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium által kezdeményezett ERASMUS+ Derribando Muros-Tearing down walls nevet viselő programjának Marosvásárhelyi rendezvényén. A találkozás célja a fogyatékkal élőkkel dolgozó civil szervezetek bemutatkozása, érzékenyítés a fogyatékkal élők irányába, mentalitás váltás volt. Munkatársainknak, önkénteseinknek hála, a jelenlevők hallhattak úgy Egyesületünk kihívásairól, célkitűzéseiről, jövőképéről, mint a fogyatékkal élő fiatalok jelenéről, mindennapjairól, örömeiről és azokról a kihívásokról, amelyekkel nap mint nap szembesülnek.A beszélgetés nyelve az angol volt, hiszen a találkozón 3 ország (Magyarország, Litvánia és Sanyolország )fiataljai vettek részt. Külön dicséret azon társainknak, akik minden nyelvi akadályt legyőzve, bátran és ékesen képviseltek bennünket és minden sorstársat, aki ma nem lehetett jelen.
Szerda, 17:00 óra, Paralimpia, Iskolánk tornatermében
Kusztos László testnevelés szakos tanárunk és önkéntes diákjaink szervezésében sor került pályázatunk Paralimpiájára is, melyben bár jártasak vagyunk, hiszen immár két alkalommal szerveztünk Paralimpiát a Városligetben. Idézzük a Népújság cikkét:
Biztatás a fiataloknak
– A budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumból jöttünk, főigazgatónk, Rubovszky Rita ismerte Tamási Zsoltot, és megkért, hogy próbáljam a katolikus iskolát bevenni ebbe a projektbe. A spanyolok nagyon örültek, hogy a régióból egy újabb európai országot tudnak beemelni. A járványhelyzet, a háború miatt a program nagyon elhúzódott, ezért a mobilitásokat (találkozókat) összesűrítettük egy kicsit. Május végén Spanyolországban zárul a projekt, ahol egy kisebb méretű mozgássérült-sportvetélkedőn fognak segédkezni a diákok – válaszolta érdeklődésünkre Constantin Zita budapesti tanárnő.
A kérdésre, hogy a diákok hogyan tudtak azonosulni a témával, elmondta:
– Amint ezúttal is kiderült, nem is fogjuk fel, hogy a fogyatékkal élők milyen nehézségekbe ütköznek, és a fiatalok többsége nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzájuk. Ez a projekt egy kis segítséget nyújt abban, hogy felvegyék a kapcsolatot ezekkel a személyekkel, ne féljenek megkérdezni, hogyan segíthetnek, és vállalkozzanak arra, hogy fogyatékkal élő fiatalokkal közös tevékenységeket szervezzenek. Bár a Határtalanul program keretében jártunk már Erdélyben, a vásárhelyi tartózkodás a budapesti diákok számára többletet jelent. A diákok nemcsak gyakorolják az angol nyelv használatát, másképpen, mélyebben ismerik meg egymás kultúráját, és egy közös cél érdekében tudnak együttműködni. Úgy gondolom, az Európai Unió szándéka is az, hogy a fiatalok számára olyan témákat találjunk, amin közösen tudnak együtt dolgozni a politikán túl is. Azzal, hogy sok mindent megismernek, egészségesebben válnak toleránsabbá, nem kell kívülről rájuk erőszakolni. Ilyen szempontból ez az Erasmus+ projekt csodálatos lehetőség volt. A marosvásárhelyi diákok és tanárok pedig szívvel-lélekkel vettek részt benne, ami nekünk is egy pluszt adott – mondta elismeréssel a vendégtanárnő.
Segíteni minden fogyatékkal élőnek
– Milyen élményt viszel magaddal? – kérdeztem Sasvári Cintiát, a budapesti Patrona Hungariae Iskolaközpont tizenegyedikes diákját.
– Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy részt vehetek ebben a programban, mivel szeretek új embereket megismerni. A korábbi diákcsereprogramokon arra jöttem rá, hogy a külföldi diákok is nagyon szeretetre méltóak, és jó volt Erdély szívébe ellátogatni, mert tudom, hogy testvéreink laknak itt, akik szeretettel fogadnak bennünket. Nagyon tetszett Marosvásárhely, „beleadóak” voltak a diákok, a tanárok, a litvánok és spanyolok is nagyon barátságosak. Nem könnyű összeszokni, de összefogó erő volt az angol nyelv, az érdeklődés és a szeretet egymás iránt. Ezt a várost is úgy fogjuk magunk mögött hagyni, hogy ide még visszatérünk. A falak ledöntése a testi és szellemi fogyatékosok és az egészséges emberek között nagyon hasznos, mert erről nem tanulunk az iskolában, holott ezek a személyek is a társadalom értékes tagjai. Mindenki a maga módján különleges, és Isten úgy teremtett bennünket, hogy elérjük a célunkat, mert mindenkinek van egy saját küldetése, amit más nem tud betölteni. Fontosnak tartom, hogy minden embernek segíteni tudjunk, hogy megvalósíthassák az álmaikat, annak ellenére, hogy akadályokba ütköznek, mert sohasem lehet tudni, hogy mit kapunk tőlük, ami minket is továbblendíthet a nehézségeken.
Marcos Munoz Velasco Spanyolországból azt nyilatkozta, hogy legfőképpen azért vesz részt ebben a programban, hogy tanuljon arról, hogy más országokban hogyan történnek dolgok, amit másnak lát a spanyolországi helyzethez képest. Nagyon örvend, hogy sok embert, sokféle kultúrát megismert, és a fogyatékosságról is sok ismeretet szerzett. Történelmi szempontból sokat tanult a városnézés során, nagyon tetszett a Kultúrpalota, a vallások sokfélesége, a projekt témájával kapcsolatosan pedig a konferencia, amely során a fogyatékkal élő emberek meséltek élményeikről, mindennapjaikról.
Gustas Sadauskas, aki Litvániából érkezett, nem nagyon tudott semmit Erdélyről, rákeresett az interneten, és onnan tájékozódott. Itt Marosvásárhelyen nagyon örült a kellemes időjárásnak, a napsütésnek, mert Litvániában egész télen havazik. Szerette az embereket, akik segítőkészek és kedvesek. Számára különleges élmény a projekt témája, hiszen az ő nagyapja is fogyatékkal élő volt. Látta, hogy milyen nehezek voltak a mindennapjai, hogy el tudja látni magát. Örül, hogy mások is megtapasztalhatták. A programot hasonlónak érezte a magyarországihoz, de Marosvásárhelyen más impulzusok érték. Az a tanulság erősödött meg benne, hogy a fogyatékkal élők segítségre szorulnak, és semmiképpen sem szabad lenézni őket.
Végül Máté Dalma, a vendéglátó tanintézmény kilencedik osztályos diákja, aki érintettként főszereplője volt a rendezvénynek:
– Úgy érzem, hogy ez a projekt az iskolánknak sok színt és újdonságot hozott, már csak azért is, mert a mottó jegyében, hogy bontsuk le a falakat, hogy érzékenyítsünk, a történtek fontos tapasztalatot jelentettek mindenki számára. Ami engem illet, ez a nagyon pozitív tapasztalat erőt adott, hogy mozgássérültként megmutathattam magam, és egy kicsit középpontja lehettem ennek a pályázatnak. Nagyon jó volt olyan szempontból is, hogy az angol nyelvet gyakorolhattam. Az érzékenyítés pedig érzésem szerint elérte a célját, hiszen azzal a sok diákkal, akikkel összebarátkoztam, megtaláltuk a közös hangot. Bár a litvániai programról lekéstem, egy tanár, akivel megismerkedtem, és egy spanyol tanár is meghívott, hogy menjek el hozzájuk.